Hát kérem, nem is tudom, miért éppen ezzel a történettel terhelem most önöket, amikor vannak ennél jobbak is raktáromon. Amikor jobbnál jobb, tanulságosabb és, mi fõ, tisztességesebbnél tisztességesebb történetekkel rendelkezem miért kell éppen ehhez az eszét vesztett ügyhöz nyúlnom, amiben még nekem sem telik örömem. Csak azért, hogy az olvasó néhány órára elszórakozzék, anélkül hogy belõle akár erkölcsi tanulságot, akár e gonosz világ tébolyult rendjének elviseléséhez erõt merítene? Egyáltalán, késztethet-e bármi is a megalkuvásra, és éppen ebben a meg nem alkuvó, irgalmatlan korban, amidõn a cinizmus és árulás oly méreteket ölt már, hogy szinte elborítja szennyes hullámaival az egész világot! Lehet-e mentség rá és magyarázat, hogy egy fenekéig felfordult világ szemétdombján, amikor még mindig háborúk és pusztulás, rablások és eszelõs õrület gyötrik ezt a szerencsétlen emberiséget, ahelyett, hogy intõ példázattal sietnék már amennyire tõlem telik segítségére, magam is, mint ahogy e történet is bizonyítja majd, a derûs és feledni vágyó olvasók kegyét keresem