Rejtélyes vatikáni diplomácia

A háborúban sok tízezren vesztették életüket mindkét oldalon. Ferenc pápa igyekezett minden tőle telhetőt megtenni az öldöklés megfékezése érdekében, de a Szentszék diplomáciai lehetőségei korlátozottak. Amint a pápa egy interjúban elmondta, a Vatikánnak nincs béketerve, csak a "béke szolgája" lehet, ami azt jelenti: kapcsolatban áll a felekkel, és szükség esetén közvetít. Ferencet érték bírálatok amiatt, hogy személy szerint nem ítélte el a konfliktus kirobbantásáért Vlagyimir Putyin elnököt, de - mint a pápa rámutatott - a Vatikán Oroszországgal is fenn akarja tartani a diplomáciai csatornákat.
A mindenkori pápa a 20. század elejétől vált a megbékélés fontos hírnökévé. XV. Benedek volt az első "békepápa", aki az első világháború idején enciklikákban igyekezett elejét venni a nagyobb vérontásnak. Az őt követő XI. Piusz határozottan lépett fel a totalitárius rezsimekkel szemben. A nácizmus elleni leghatározottabb kiállásnak számított német területen, hogy a szentmiséken felolvasták az enciklikáját. A második világháború alatt szolgáló XII. Piusz sokszor hangoztatta, "igazságos békére" van szükség. Bár 1944-től már sokat foglalkozott azzal, milyen lesz a háború utáni új világrend, az általa felvázolt igazságos társadalom nem valósult meg, a hidegháború újabb fenyegetést jelentett a békére. Az egyházfők közül a legsikeresebb "válságkezelő" XXIII. János volt, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az 1962-es kubai rakétaválság nem torkollott nukleáris háborúba.