A régi ember nem érte be azzal, hogy csupán a környezõ világot népesítse be babonás jelenségekkel. Magához az emberhez is babonás képzeteket fûzött s nem egy közülük örökül maradt apáról fiúra, fiúról unokára. A régi kalendáriumok tele voltak piros betûs napokkal. S úgyszólván ahány nap annyi babona. Ezeket a nép többnyire az ünnep vallási jelentésével kapcsolta össze s eszébe sem jutott, hogy akárhány ünnepnapnak eredetét a pogány ókorban lehet megtalálni. Sok, sok tévedésen kellett az embernek átküzdenie magát, hogy végül megismerhesse az õt környezõ világot. A régi tudós éppen úgy tévelygett a babonák õsbozótjában, mint a hétköznap embere. Temérdek tévhit fonódott iszalagként köréje, fogvatartotta, nem engedte, hogy kivergõdhessék a fojtogató sûrûbõl.