Vaszary János (e-könyv)

Vaszary János (1867-1939) Vaszary János 1904 körül készült Önarcképén a mûvész szuggesztív pillantása ragadja meg a nézõt. „Tiszta, nyílt, de acélos tekintete mintha mindig a lényeget fürkészné a felszín látszat-takarója mögött” – írta róla egy kortársa. A mûvész kényesen elegáns megjelenése, tartózkodó viselkedése és szárnyalóan nyitott alkotói magatartása, bensõjének forrongó hevülete között feszülõ kettõsséget pedig így jellemezte egy másik írás: „Arisztokratikusan udvarias. Feszes, kimért, kemény […] Olvasáskor lornyont használ. Az öltözködése, étele-itala, életformájának külsõ maszkja: egy rendes, pontosságra beidegzõdött, órákkal, percekkel és számjegyekkel számoló nyárspolgáré – noteszében címek vannak és házszámok és összegek, vonatköltség oda-vissza, és feljegyzések szõnyegrõl, ruhaszövetrõl. Holott vére minden cseppjében lázadó és lázító, elégületlen és elégületlenségre szító, egy fogságát lehántani akaró elõkelõ rablélek forradalmár.” Lényének sokak által leírt eruptív ereje az utókor számára leginkább expresszív korszakának vastagon felkent olajmasszáiból, izzó színeibõl, ecsetkezelésének vágtató lendületébõl és mûvészeti írásainak sokszor szenvedélyes hangjából válik érzékelhetõvé. Vaszary János munkássága nehezen besorolható, nem címkézhetõ. Nem tagozódott be a különféle iskolákba, távol maradt a festõi csoportosulásoktól is. Elzárkózott attól, hogy a konzervatív akadémizmus zászlajára tûzze, de a baloldali progresszív avantgárd törekvésektõl éppúgy elhatárolódott, mint a jobboldali kultúrpolitikát kiszolgáló neoklasszicista mûvészettõl. Tartózkodott a szélsõségektõl, a megalkuvástól és a politikai függéstõl, egész életében kívülálló maradt.