1901-ben, az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre, kihasználva a Nagyváradi Friss Újság címû napilap fõszerkesztõjének igazolt távollétét, élesen kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett Kanonok sor épületeiben elzárkózó katolikus papok jólétérõl, életvitelérõl, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Ezt követõen a káptalan, az egyház nevében, beperelte az akkor költõként még alig ismert újságírót. Több mint két év telt el, amikor is 1903-ban végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák, és napi fél liter borhoz is hozzájuthatott. Az irodalomtörténet és a mai krónikások számára mind a mai napig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton teljes terjedelmében került elõ. Hála és köszönet érte Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, helytörténésznek, akik együtt dolgozták fel és kísérõ szövegeikben újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem száztíz éves, eltûntnek hitt dokumentumot. Az olvasó ezúttal is meggyõzõdhet az alig huszonnégy éves Ady Endrének a tárgyaláson tanúsított kivételes okosságáról és bátorságáról.