Petelei István a 19. század második felének egyik kiemelkedõ, életében komoly tekintélynek és elismerésnek örvendõ, ám mára szinte elfeledett írója. Marosvásárhelyen született örményszékely családba, a papi hivatás helyett választotta az újságírást és az irodalmi pályát. Írásaiban a realizmus társadalmi érzékenysége szenvtelen pszichologizálással párosul, hangvétele egyszerre balladai és meghökkentõen komor. Az Élet címû antológiájában leginkább szûkebb hazája, Erdély paraszti sorsaival ismerkedhet meg az olvasó. Petelei érzékletesen jelenti meg a kisemberek tragédiát, legyen szó elhagyott asszonyról, árván maradt gyerekrõl, megbomlott elmérõl. Történetei a pesszimista hangvétel és a költõi igazságszolgáltatás teljes hiánya ellenére mégis mélyen megindító emberi és univerzális kérdésekkel foglalkoznak.