A fülemüle (e-könyv)

Petelei István (1852–1910) erdélyi magyar író, elbeszélõ. 1852. szeptember 13-án született Marosvásárhelyen.Iskoláit Székelyudvarhelyen, és Kolozsváron, és Pesten végezte. Tanulmányai után hazatér szülõvárosába. Megjelennek írásai, novellái az Erdélyi Híradóban, a Századokban, a Történelmi Társulat lapjában, majd a Pesti Naplóban, és a Vasárnapi Újságban.Rövid ideig a kolozsvári Kelet munkatársa. 1882-tõl a kolozsvári Közlöny segédszerkesztõje. 1886-ban kiadja a Kolozsvár címû lapot. 1882-ben a Révai Testvérek-nél megjelenik elsõ novelláskötete, a Keresztek. Tíz rajz címmel.  1886-ban még két novelláskötete jelenik meg. – A fülemüle (Singer és Wolfner) – Az én utcám (Pallas Rt.). 1888-ban feleségül vette Korbuly Annát. 1890. december 31-én agyvérzés kap. Visszaköltözik Marosvásárhelyre, majd Remeteszegen, Szovátán él haláláig. 1910. január 5-én halt meg. Petelei István tagja volt a Petõfi Társaságnak, elnöke a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, valamint a Kolozsváron mûködõ Erdélyi Irodalmi Társaságnak. A fülemüle: A kötetben elõször 1886-ban megjelent kisregénynek is tekinthetõ elbeszélés, A fülemüle, valamint a vele együtt szereplõ novellák komor, reménytelen képet festenek egy világ természetes folyásától elmaradt, embertelenségekkel teljes kisvárosi világról. A naturalista jegyeket mutató, „dokumentarista” szemléletmódú Petelei-próza emberábrázolásában éri el csúcsát – legtöbb novellája abba a típusba tartozik, melyet sorsballadának, sorstragédiának nevezhetünk. Arany balladáinak légköre több kispróza-írót is megihletett# Petelei sajátossága, ahogyan az írásokat átható „szociális szemlélet” a novellát balladává színezi. Mûveiben igazi típusokat teremt: zavart lelkû hõsei között a csalódottak, eltévelyedetteken kívül az õrület határán egyensúlyozó, illetve az észvilágnak már hátat fordított, végleg megtébolyodottakról olvashatunk.  Petelei nem közvetlenül bírálja a társadalmat, hanem a társadalom tényei közt elnyomorodott lelkeket mutatja meg rendkívüli pszichológiai tudással.  Lelkesedik Mikszáthért, de nem ismeri Mikszáth írásainak csúfolódó, könnyed derûjét. A naturalizmushoz köthetõ biológiai determinizmusa pedig Zola legközelebbi rokonává teszi.