Palotai Boris népszerû regénye, a Keserû mandula 1958-ban jelent meg elõször, nagy port kavarva, s heves indulatokat kiváltva, ami nem csoda, hiszen elsõk között adott hírt szépirodalmunkban arról a hatalmas válságról és szenvedéssorozatról, amelyen a koncepciós perek áldozatainak hozzátartozói, sokszor éppen a leghívebb, legmeggyõzõdésesebb emberek mentek keresztül a társadalmi számkivetettség lefelé vezetõ állomásain. Ennek a regénynek is nõ a hõse, Jovics Zsuzsa, akinek a férjét ártatlanul letartóztatták, s a fiatal, szerelmes, tehetségére éppen rácsodálkozó asszony egyenes, nyílt természete nem könnyíti meg az elárvult család számára a bizonytalanság elviselését, a miért nincs bûnöm, ha van érzésével való együttélést az ötvenes évek elsõ felének nyomasztó hétköznapjaiban, mert négy esztendeig senki sem mondja, mondhatja ki nyíltan, hogy itt valami jóvátehetetlen, végzetes hibának kellett történnie, hogy a férje ártatlan.