E kötet hét novellát és egy izgalmas kisregényt is tartalmaz, a Hetedik évet. A Hetedik év olyan történetet mond el, mely csakis akkor és csakis ott történhetett meg, amikor és ahová Palotai Boris helyezte az idõben és a térben. Egy múlt nélküli, a semmibõl épülõ városban, az ötvenes években. Ahol a legkülönbözõbb emberek keveredtek el egymással a munkásszállások és az építkezés állványainak egyenlõségében, ahol nem lehetett tudni, honnan, miképpen került közéjük valaki. Ahol az, aki akarta, tökéletesen eltemethette múltját. Itt valóban megeshetett, hogy egy mûvelt polgári család féltett sarja, egy mérnök, házasságot köthetett egy segédmunkással, akirõl elég volt annyit tudnia, hogy boldognak érzi vele magát, s elhessenthette a feltolakodó kérdést: hogyan élt ez a gátlástalan, jóvérû nõ azelõtt. Megelégszik annyival, amennyit az asszony elmond életérõl, s amit elhallgat, aláaknázza házasságukat.