A legio a phalanx ellen

Már a sumerek kora óta a nehézgyalogosokból álló phalanx uralta az antik csatamezőket. A phalanxban a harcosok fő fegyvere a lándzsa, majd később a szarisza, egy ultrahosszú lándzsatípus volt, és a lándzsájukat előreszegező, szorosan egymás mellett álló harcosok összeérő pajzsaikkal áthatolhatatlan falat képeztek az ellenség számára. Legyőzhetetlenek voltak. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor a római legio megjelent a színen.

A könyv azt az izgalmas időszakot helyezi a középpontba (Kr. e. 280–168), amikor a felemelkedő Róma alapvető katonai formációja, a legio szembetalálkozott az addig egyeduralkodó görög-hellenisztikus phalanxszal. A szerző részletesen mutatja be az alkalmazott taktikákat, fegyvereket és harcrendeket. Eredeti források alapján hat olyan nagy csatát elemez részletesen, ahol összemérték erejüket: a hérakleiait (Kr. e. 280), az asculumit (Kr. e. 279), a beneventumit (Kr. e. 275), a künoszkephalait (Kr. e. 197), a magnésziait (Kr. e. 190) és a püdnait (Kr. e. 168). A szerző közérthetően, mégis történetileg hitelesen írja le azt a folyamatot, ahogy a római legio a maga rugalmas szervezeti felépítésével, sokoldalú taktikájával és vasfegyelmével fokozatosan az addig legyőzhetetlennek hitt hellenisztikus phalanx fölé kerekedett, és biztosította Róma uralmát a Földközi-tenger térségében.

A könyv írója, a New Yorkban élő Myke Cole egészen különleges figura, a legkevésbé sem egy szobatudóstípus. Amellett, hogy ismert science-fiction- és fantasyszerző, az ókori hadtörténet kutatójaként is letette a névjegyét. Emellett az Egyesült Államok legkülönbözőbb fegyveres és hírszerző testületeinél teljesített szolgálatot: volt szerződéses katona a Központi Hírszerző Ügynökség megbízásából, szolgált a Védelmi Hírszerző Ügynökségnél és a Haditengerészet Hírszerző Hivatalánál, ahogy az Egyesült Államok Parti Őrségénél és a New York-i rendőrség kiberbiztonsági részlegénél is. Jelenleg biztonsági és hírszerzési tanácsadóként dolgozik a magánszektorban.