1928-as regényében Móricz különös módon a millenniumi idõkbe helyezi vissza a cselekményt, így fõhõse, Szakhmáry Zoltán mintha egy õsidõk óta mozdulatlan tájba csöppent volna a maga újító törekvéseivel és vágyaival. De megfordítva is igaz: mintha mindaz, amire kortársként ismerhet az olvasó, valahogy a múlt ködében lebeg. Törekvés és vágy: a Móricz-konfliktusok kettõs képlete ebben a mûben is munkál, hiszen a változtatni akaró közember a megromlott házasságán is túl akar lépni, kedvesével kezdene új életet. Mindkét akarat szégyenteli kudarcra van ítélve, Szakhmáry Zoltánnak kiútként csak az öngyilkosság marad. Az Úri muri dilemmái idõtlenek, az olvasót egy mai dzsentrivilág fojtogató légköre veszi körül.