Móricz Zsigmond életmûvének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehetõ Móricz-monográfia, az újraolvasó tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekmûvek fölfedezésére és a közismert inkább csak emlegetett munkák élményteli befogadására. A két regény (kisregény) az 1910-es évek elején, lényegében Az Isten háta mögött írásával azonos idõszakban született, s Móriczot mindháromban az élethossziglan kitartó, kínzó téma, a házasságba zárt emberpárok válsága foglalkoztatja. Az írónak tán ezek a mûvei estek leginkább áldozatául az ideologikus megközelítésnek, az osztályharcos Móricz beskatulyázásának, holott a kiváló magyar pszichológiai regények sorába tartoznak leginkább Németh László Iszonyának elõképeiként olvashatók. A Móriczcal nem különösebben rokonszenvezõ két pályatárs, Kosztolányi a húszas évekbõl, Füst Milán már a negyvenes évekbõl visszatekintve nevezi tökéletes remekmûnek A galamb papnét. A református papi családokban játszódó kisregények egyszerre jelenítik meg hivatás és ösztönélet, hûség és meddõ vágy, ábránd és valóság drámáit, illetve a végletekig zárt, bezárt magyar élet elemi feszültségeit.