A regény a Kossuth Kiadó és a Microsoft Magyarország 2011-es e-könyv-írói pályázatának irodalmi kategóriájában 3. díjat nyert. Az Exit kisregényként speciális mû, formailag, tartalmilag egyaránt. Novellaszerûen építkezõ, és narratíváját több személy elbeszélése adja, keretként és a regényen áthúzott vezérfonalként mégis meghatározó az elsõ bekezdés elbeszélõjének látószöge, a nõvéré. A szín egy kórház és annak terei, ahonnan a szereplõk barangolásai mégis kifelé történnek, vissza a XX. század történelmi eseményei közé. Az álmok útján, az élet és halál határmezsgyéjén az elbeszélések jelen idejûvé válnak. Megszûnik az idõ. Minden halál is az életrõl szól. És az életben is minden álom, minden emlék kortalan, a lineáris történelemszemlélettõl teljesen független, nem ismeri az idõsíkokat, határokat. Az exit kijáratot jelent, az exitus latin szóval jelöljük a halált. Én inkább átjárónak nevezném írja a szerzõ. És ebben az átjáróban az ember összecsomagolt poggyászát kibontja, szétszedi, búcsút vesz a dolgaitól, elszámol a holmikkal, hiszen nem vihet magával semmit, még amit születésekor hozott, azt sem. Megszerzett tapasztalatait, a drága, boldog és a fájdalmas kapcsolatok emlékét talán magával viheti, de errõl keveset tudunk. És jó, ha azokat is, legalább részben, itt hagyja. Mert mindenki élete, tapasztalata tükörként szolgálhat másoknak. A regény eredeti címe: Tükörvár. Szereplõi valóságos személyek, történeteik kronológiailag és az eseményeket tekintve historikusan is hitelesek, az oral-history részei. Az elbeszélõk közül sokan már nincsenek velünk. Akik még igen, õk egyre gyengébbek. Mindnyájuknak szerettem volna emléket állítani. A szereplõk maguk sem tudták, és nem tudják ma sem, hogy kapcsolati kötéseik sokkal erõsebbek, szorosabbak, és hogy az összefüggések sorsaik között nyilvánvalóak. Hogy egymás ismerõsei lehetnek, azzal sem voltak, és nincsenek tisztában. Idõs emberek õk, akik most már csak egymás mellett élnek. És életükkel tükröt tartanak minden arra járó lélek felé, aki tükörbe tekinteni szándékozik. Ez az egyetlen, ami maradt, amit megtehetnek, és már nagyon kevés az idõ. Ezzel az írással szerettem volna megnyújtani. És talán törhetetlenné tenni a tükröt. A regény bepillantást enged egy zárt és misztikus világba, egy kórház mindennapi életébe, és egy olyan közösség rendjébe, amit meghatároznak az ünnepek, szokások, hagyományok, az emlékezés/emlékezet, és annak fontossága. A történetek közt felvetett még fel nem dolgozott problémákra keres és talál megoldást, magyarázatot, a holocaust személyes aspektusait érinti, és igyekszik vigaszt nyújtani.