Beszterce ostroma (e-könyv)

A kitûnõ regény egyfajta Don Quijote-történet. A 19. sz. vége táján az egykori Észak-Magyarországon (a mai Szlovákiának is az északi felében) élõ elõbb csak hóbortos elméjû fõnemes a rohamosan kapitalizálódó társadalom kellõs közepén egy darab középkort varázsol maga köré: nedeci várában udvart (élõsködõ léhûtõkkel) és magánhadsereget (páncélos lovagoknak és Rákóczi-korabeli vitézeknek öltöztetett parasztokkal) tart fenn, majd várúrnõt is szerez (egyik cirkuszigazgatótól megvásárolja Esztella mûlovarnõt), akit - amikor megszöktetik - visszakövetel Beszterce városától. A város magisztrátusa kigúnyolja, erre "hadba vonul" ellene. Rokonsága - a nagyobb botrányt megelõzendõ - a város vezetõivel szövetkezve csellel él: az "elrabolt" Esztella helyett túszt, a kegyelemkenyéren tengõdõ világszép Apolkát kínálják fel. Pongrácz gróf elfogadja a cserét és kegyesen a város színlelt magyarázkodását is, (amit erre felfogadott komédiások tolmácsolnak neki), visszavonul várába, Apolkával együtt. A lány apjaként szereti a félnótás grófot, sõt önfeláldozó ápolásával életét is megmenti, amikor az párbajban (amit egyébként Apolka becsületének védelmében vív), súlyosan megsebesül. Pongrácz gróf lányává adoptálja Apolkát, az így kialakult család boldogságát azonban feldúlja Apolka ügyvéddé cseperedett egykori játszópajtásának és titkolt szerelmének váratlan feltûnése. Sõt, amikor Tarnóczy ügyvéd úr arra vetemedik, hogy megkérje Apolka kezét, Pongrácz gróf a vár börtönébe záratja és - élve õsi pallosjogával - le akarja nyakaztatni. Az ügyvédet ugyan a megyei uraknak sikerül kimenekíteni, de az újabb botrány hírére a gróf elleni csigalassúsággal haladó eljárás meggyorsul, a fõrendi ház mentelmi bizottsága elhatározza az elmebeteg gróf kiadatását. Ennél is súlyosabban sújtja azonban, hogy ellenségei Apolkát vissza akarják cserélni az idõközben lezüllött, megöregedett Esztellára. A "hadiregula" a csere megtagadását nem teszi lehetõvé, sõt Apolka is szeretné követni szerelmét. Pongrácz gróf összeomlik: egy utolsó nagy mulatozás után rendre elbúcsúzik szomszédaitól, befekszik külön erre a célra készített óriási koporsóba (megölt kedvenc lova mellé) és kileheli a lelkét. A könyv a magyar irodalom realistavonulatának egyik kiemelkedõ alkotása, hõsében (aki a szerzõ regényírói mûvészetének köszönhetõen bolondériái ellenére is elnyeri rokonszenvünket) Mikszáth kissé a korabeli magyar társadalom megkésettségét is ábrázolta. A mû kezdõ olvasónak éppúgy ajánlható, mint azoknak, akik mindeddig nem jutottak olvasásához.    (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetõi. http://legeza.oszk.hu)