A kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erõvel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplezõ leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvõrõl, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. A lecsúszott, de családját a hét vezér koráig visszavezetõ dzsentri nem csapja be önmagát a fényûzés, a gazdagság színlelésével. Itt mindenki pontosan tudja az igazságot, csakhogy ez a legkevésbé sem zavarja õket abban, hogy egy ábrándot teljes odaadással tudjanak eljátszani. Mikszáth elbûvölõ belülállása (õ is szereplõje a történetnek) vezet oda, hogy az olvasót is fogva tartja, megdermeszti ez a színjáték. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára. (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetõi. http://legeza.oszk.hu)