A beszélő köntös, Szent Péter esernyője (e-könyv)

„Bolondok azok a városok, melyek arról panaszkodnak: »Sokat szenvedtünk, nálunk száz vagy kétszáz évig lakott a török.« Azok a helyek szenvedtek igazán, ahol se török nem lakott, se labanc, se kuruc, s a magok emberségébõl éldegéltek, mint például Kecskemét, mert ahol a hadviselõ felekbõl ott tartózkodék az egyik, ott csak egyik dominált, sarcolt, s a többiek oda se mertek szagolni, de ahol az egyik sem lakott, oda mind a három eljárt epret szedni. Egy nap a budai pasának szottyant kedve egy kis élésre vagy pénzre: »Nosza fiam, Dervis bég, írj a kecskeméti bírónak!« S ment nyomban a levél, melynek ékes stílusából nem hiányzott a »Fejetekkel jádzotok«. De nem másként járt el a szolnoki Muszta bég, zsákmányolván Ceglédet, Kõröst, Kecskemétet és a környékes falvakat. Minden áldott héten vetett ki rájok terheket, írván: »Ez úri levelet szerrül-szerre minden városba, faluba lóháton hordozzátok, különben ne cselekedjetek.« Számot tartott a jómódú városokra vitézlõ Koháry Imre uram õkegyelme is, ki a császáriak részérõl Szécsénybõl oszt vala rendeleteket, sõt a gácsi szolgabíró, nemzetes Darvas János uram õkegyelme se volt rest, rájuk üzenni, ha a kurucoknak kellett valami. S azoknak bizony mindég kellett…”