A Prométheusz-rejtély (1973) a kritikusok és maga az író szerint is életmûvének csúcspontja. A mûvészi siker magyarázata az, hogy Mesterházi Lajosnak ebben a mûvében sikerül olyan homogén közeget teremtenie, amelynek egységét nem bontják meg idegen, oda nem illõ elemek. APrométheuszszervesen kapcsolódik a hatvanas évek magyar prózairodalmának egy jellegzetes alakulatához, nevezetesen a "parabola-, ál-történeti- és esszéregény" típusához. Mesterházi regénye tehát nem a mûfajválasztás szempontjából foglal el különleges helyet. Egyedisége a mitológiai anyag rendkívül szabad, ugyanakkor sajátos módszertani következetességgel történõ kezelésében áll.