Úgy vélhetnénk, regényes életrajzot írni különösen festõrõl hálás feladat. Merezskovszkij viszont abból a feltevésbõl indul ki, hogy Leonardo da Vincirõl többé-kevésbé valamennyi olvasónak vannak bizonyos elõzetes ismeretei, ezért nem a klasszikus idõrendet követve közelít a mester bemutatásához. In medias res rögtön a 1516. századforduló reneszánsz Itáliájának mindennapjai közt találjuk magunkat. Pápák, hercegek, mûvészek éppúgy körbevesznek bennünket, mint az utcai árusok, mesteremberek forgataga. Meg sem lepõdünk, ha a hóviharban a hegyek között elakadt utazók csapatában, a fogadóban Machiavellivel akadunk össze. A végletek kora ez: antik kincsek lelkes gyûjtõjével szemben ott lángolnak Savonarola és az inkvizíció máglyái. A Madonna-arcokat vászonra álmodó Mester ugyanaz, aki gyilkoló hadigépezeteket tervez hol Milánó, hol Firenze, hol éppen Római urai számára. Ez a kettõsség végighúzódik a regényen# számtalan formában bukkan fel az antik vagy keresztény, Krisztus és Antikrisztus, a természethû vagy ikonszerû ábrázolás dilemmája. S ez utóbbi már átvezet a szerzõ nagy orosz lelkéhez, amely valamennyi mûvének lett légyen az akár történelmi tabló vagy irodalmi értekezés egyaránt különleges atmoszférát kölcsönöz.