KAMASZKOR A fülledt nyári délutánt ízlelted, mint aszúbort, még szíved dobbanása is jövõ- s titokszagú volt. Gyönyört ígérõ izgalom borzongta vézna tested, míg benn a dohszagú szobán a végtelent kerested. Élõnek látni önmagad nem volt tárgyakra szükség: simán gyûrûzõ, hûs idõd tartotta tiszta tükrét.