Magyar polip 2. (e-könyv)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, legutóbbi tusványosi beszédében leszámolt a liberális demokráciával. De minek tekinthetõ a helyébe lépõ rendszer, ha nem akarjuk elfogadni a hivatalos ideológia „centrális erõtér” – vagy „Nemzeti Együttmûködés Rendszere” – típusú megnevezéseit? Az ideológiai tanácstalanságban, zûrzavarban a 2013 novemberében megjelent tanulmánykötet, a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam sietett az olvasók segítségére. A mai Magyarország hatalmi–társadalmi viszonyait új fogalmi keretben, megvilágító erõvel leíró mû nem véletlenül fogyott el több mint 12 ezer példányban. Az idén októberben – szintén Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztésében – megjelenõ második kötet további két tucat tanulmánnyal, az elsõ kötetben nem tárgyalt területek leírásával gazdagítja a magyar polipról, a maffiaállamról alkotott képet. A szerzõk túlnyomó többsége most debütál „polipológusként” – közöttük nemcsak kiváló kutatókat, de egykori pénzügyminisztert, fõvárosi fõügyészt vagy éppen alkotmánybírót is találhatunk: Andor Mihályt, Békesi Lászlót, Bócz Endrét, Dessewffy Tibort, Rajk Lászlót, Ripp Zoltánt, Vörös Imrét. Vagy az ebben a kötetben már hangsúlyosan helyet kapó fiatal generáció tehetséges képviselõit, mint például: Deák Andrást, Jancsics Dávidot, Kácsor Zsoltot, Lakner Zoltánt, Szentpéteri Nagy Richárdot, Trencsényi Balázst vagy éppen Ungváry Krisztiánt.