Lucretiust hitelesen csak mûvébõl, a De rerum natura-ból (A természetrõl) ismerjük. Nagy tankölteménye hat fejezetbõl áll. Ebben az epikuroszi atomtan alapelveit, a lélek halandóságának sokszoros bizonyítását, az érzékelés folyamatát, Epikurosz kozmogóniáját és végül a meteorológiai, vulkanikus jelenségek magyarázatát írja le. A De rerum natura nem versekbe tördelt filozófiai értekezés, hanem igazi mûalkotás: Lucretiusnak sikerült élõvé tennie a száraz elméletet (például a híres porszemhasonlatban az atomok szüntelen áradását), szavakat és színeket talált a temészet tavaszi ébredésére és a tomboló viharra, a felhõk sodródására az égen és a Cybele-papok mámorára stb.