Lovik Károly (Budapest, 1874. március 9. Budapest, 1915. április 19.) magyar író, újságíró, szabadkõmûves, nemzetközi hírû lótenyésztõ, és szakíró. 1874-ben született Budapesten. Gyermekkorát eperjesi rokonainál tölti. Késõbb Kolozsvárott, és Pesten jogot hallgat. 1893-tól hírlapíróként dolgozik. 1904-ben lovával megnyeri a Szent István-díjat. E díjjal hívja fel magára Bérczy Károly (fordító, sportújságíró, a Vadász és vesenylap fõszerkesztõje) figyelmét, aki tanítványának fogadja. 1911-ben a MTA Péczely-díjjal tünteti ki (Vándormadár c. mûve). Haláláig A Hét címû folyóirat munkatársa. Utolsó mûve a korai halála miatt félbemaradt Görgey regény részlete. Regényeiben,elbeszéléseiben megalázott kishivatalnokok, vidéki dzsentrik, unatkozó katonatisztek szerepelnek. Ábrázolásmódja a realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el.