Alig egy órai alvás után Jean elsõnek ébredt föl. Amint kinyitotta a szemét, látta, hogy a napvilág fehérsége egy nagy deszkaépületben derül rá és egy csapat félmeztelen fiatalemberre, aki a földön heverve alszik és fejüket vörös mellényükre billentve nyugtatják: csupa északi, breton, elzászi, meg pikárdiai szõke fej. És Jeannak e pillanatban végignézve ezen a szomorú és titokzatos együttesen mintegy megvillant az eszében e számûzöttek, ostobán föláldozottak sorsa, akikre minden lépésüknél a halál leselkedik. És mellette egy formás nõi test nyújtózkodik, melynek két ezüstkarikás karja felé hajol, õt akarja hatalmába ejteni