Az olasz elmeorvos, a múlt század második felében felállított elméletérõl vált híressé, amely szerint velünk született testi-lelki tulajdonságaink predesztinálnak bennünket, bûnözõkké válunk-e vagy sem. Lángész és õrültség címû könyvében a zsenialitás és az elmeháborodott tulajdonságainak, sajátosságainak összevetése, rokonítása szolgál új elméletének alapjául. A kötet afféle népszerû formában megírt tudományos mûnek tekinthetõ, mondandóját a szerzõ telis-tele tûzdeli példákkal, többnyire saját orvosi gyakorlatából merítve anyagát. A kötetben külön fejezetben szerepelnek a lelki beteg nagy szellemek, közöttük Schopenhauer és Tasso mellett Bolyai Farkas és Széchenyi István. A közkeletû hiedelemre, hogy a lángész és az õrültség nincs is olyan messzire egymástól, még a modern tudományok eredményeinek tükrében is választ vár az olvasó.