Lajta Erika Hárem a végeken címû új regényének alapötlete egészen különös nemcsak a magyar, de a világirodalomban is példa nélküli. Egy, a hivatali munkájába végzetesen belefáradt köztisztviselõnõ, Ács Veronika gondol egy nagyot: kilép a közigazgatásból, és hajléktalan férfiakból háremet toboroz maga köré. Ezután együtt dolgoznak, együtt gazdálkodnak, és persze együtt bonyolítják igencsak változatos nemi életüket is. Mivel jár együtt mindez? Természetesen azzal, hogy a regény tele van sikamlós történetekkel, pikáns szex-jelenetekkel. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy az írásból megismerhetjük a ma Magyarországát alulnézetbõl, békaperspektívából. Feltûnnek és átimbolyognak a mûvön a legjellegzetesebb hajléktalan-típusok: a válás miatt utcára kerültek, az alkoholizmus vagy droghasználat miatt lecsúszottak, a társadalomból a származásuk következtében kirekesztettek. Lajta Erika gyakran mondogatja magáról, hogy a rendszerváltás veszteseinek írója akar lenni. Azok az olvasók, akik elolvassák ezt a sziporkázó humorban gazdag, egyszersmind mélyen elgondolkodtató könyvet, minden bizonnyal azzal az érzéssel fogják letenni, hogy a szerzõi koncepció sikerrel járt.