Az Ad abszurdum címû regény a magyar történelem egyik legérdekesebb, legpezsgõbb korszakába enged betekintést. Az 1980-as évek derekán, a budapesti jogi egyetemen játszódik, s megismerhetjük belõle a korszak fiataljainak gondolkodását: hiteket és tévhiteket, harcos kiállásokat és megalkuvásokat, csakúgy, mint a Hatalom kisded játszmáit. (Mivel a rendszerváltást megelõzõ években járunk, a figyelmes olvasó számára jól láthatók lesznek azok a válságjelenségek, melyek nem is oly sokára a szocializmus bukásához vezetnek el.) Bármennyire elõtérben van is a politika, ez az írás mindenekelõtt egy szerelmi regény. Egy excentrikus fiatal lány és egy sok szempontból önállótlan, segítségre szoruló vak fiú szerelme áll a középpontban így a felelõsségvállalás kérdése már egészen korán, viszonyuk kezdetétõl fogva felmerül, s határozott, végleges választ igényel. Vállalják-e egymást? Kiállnak-e egymásért? Meg tudják-e õrizni szerelmüket a rengeteg, részben bennük, magukban rejlõ, részben a környezetbõl jövõ ellenerõ dacára? Mielõtt ezekre a kérdésekre megkapnánk a feleletet, a felelõsségvállalás egy újabb, magasabb szinten merül fel. A büntetõjogi felelõsség szintjén