Kuncz Aladár (Arad, 1885. december 31. Budapest, 1931. június 24.) erdélyi magyar író, mûfordító. Iskoláit Kolozsváron, majd a budapesti egyetemen (magyar-latin-görög szak) végezte. 19091914-ig a Nyugat munkatársa volt. Az I. világháború kitörésekor internálták. Öt évet töltött Noir-Moutier ben (Fekete kolostor), majd Ile dYeu táboraiban. Legismertebb regényében (Fekete kolostor) errõl ír. Szabadulása után, a Tanácsköztársaság bukása idején tért vissza Budapestre, ahol tanárként helyezkedett el, majd az Új Magyar Szemle és az Aurora címû folyóiratok szerkesztõje lett. 1923-ban tanári állását feladva, visszaköltözött Kolozsvárra, ahol az Ellenzék irodalmi mellékletét, illetve az Erdélyi Helikont szerkesztette. A Fekete kolostor címû mûve csak halála évében, 1931-ben jelent meg. Kuncz Aladár: Fekete kolostor Vannak egymûves írók, Kuncz Aladártól is hiába tartunk számon egy másik (fontos) regényt (Felleg a város felett), máig eligazító könyvkritikákat, és egy rendkívül értékes levelezést, õ csak a Fekete kolostor szerzõje maradt. Öt évet töltött a Noirmoutier, majd az Ile dYeu táboraiban. Kuncz Aladár a háború kitörésekor huszonnyolc éves fiatalember, hivatására nézve író, foglalkozására tanár, rajongója az életnek... A mozgósítás hírére menekülni próbál a zûrzavarból haza... Aztán öt évet töltött fogolytáborokban, tömlöcökben, egy sziget várbörtönében, kegyetlen vagy közönyös parancsnokok alatt, magyar, osztrák, német polgári foglyok társaságában, kedves és visszataszító, finom és faragatlan emberekkel, betegekkel, haldoklókkal, gyilkosokkal és dühöngõ õrültekkel" - így összegzi a Fekete kolostor színterét, környezetét és lesújtó hányattatásait a Nyugatban, 1931 júniusában Kosztolányi.