Laikus olvasás? (e-könyv)

Az elektronikus könyv térhódítása az olvasni szeretõk, olvasást vállalók számára egy új világot hozott. Gyakorlatilag megnyílt a lehetõsége annak, hogy a könyvélvezõk ingyenesen saját könyvtárat állítsanak fel. Tízezrével juthatnak az érdeklõdõk szabad letöltésû magyar nyelvû könyvekhez. Ez a lehetõség nem jelent mást, mint hogy többet olvashat az eddigieknél, akinek van hozzá motivációja? A kutatások azt mutatják, hogy ennél többrõl van szó. A Personal Library (PL), az e-magánkönyvtár átalakítja az olvasó viszonyát a könyvhöz, a végtelen szöveg-birodalomhoz. A médiatársadalom peremére szorult irodalmiság az elektronikus könyv megjelenésével újra középponti szerephez juthat. Ahogy Kulcsár Szabó Ernõ akadémikus is megállapítja: „A technologizált írásban látható nyelvként mûködõ irodalmi szövegnek ugyanis nemcsak a hangot és beszédet meghaladó közlési lehetõségei tágultak ki, hanem a diszkurzív befogadóképessége is.” Azaz visszatérhet az irodalom oda, ahonnan talán elindult: egy kulturális közösség minden tagjának egyformán és egyszerre jelenthet alkotói és befogadói élményt. Az irodalom egészen új körülmények között, a mediatizált kulturális nyilvánosság informatikai horizontjában a különféle kultúraalkotó csoportok közötti kiegyenlítõdést is jelentheti. Ugyanakkor felmerül az itt közölt két tanulmányban egy már évezredek óta megválaszoltnak hitt kérdés: mi is az irodalom egyáltalán? Éppen a XXI. században mi is az a literatúra nevû mûveltségi csodabogár? Meg tudjuk-e mondani általános érvénnyel a mai technologizált, számítógép kreációs kultúrában, hogy mi tesz egy nyelvi képzõdményt irodalommá?   Egy lehetséges válasz a szerzõ szerint: irodalom egyáltalán csak addig lesz, amíg legalább egyvalamiben többre képes a lehetõségeik tekintetében korlátlan (?) technikai médiumoknál. A mû auratikus (hangulati kisugárzása) létmódja veszélybe kerül a képernyõs olvasásban?