A zöld kaftán (e-könyv)

„A kaftán pedig napról napra szebb lett. Valahányszor egy-egy vén koldust továbbvitt útjában Apafi, mindig eltûnt egy folt a kaftánról. Szépült napról napra. Mikor pedig hazaért Erdélyországba, olyan gyönyörû volt már a kaftán, hogy ahhoz fogható tán a világon se volt. Ragyogott a selyme, csillogott az aranyos széle. Hideg tél volt, még a hegyek is megfagytak. Apafi György azonban csak nevette a hideget. Csodájára járt az egész ország a híres kaftánnak. Nézték, tapogatták jobbról-balról. – Testvérek közt is megér száz aranyat – mondogatták. De ha csak száz aranyat ért volna, nem is lett volna talán büszke Apafi a kaftánjára. Szépségénél volt még annak többet érõ tulajdonsága is. Az erdélyi fejedelem nagyon megbetegedett. Nem tudott már rajta segíteni senki. – Meghalok már én is! – sóhajtotta szomorúan a fejedelem. Akkoriban érkezett haza Apafi Török országból. Mikor hírét vette a fejedelem betegségének, sietett hozzá. – Meggyógyítlak, fejedelem – mondta, és ráadta a csodatévõ kaftánt. És a fejedelem egészsége elkezdett javulni. Elmúlt a  betegsége, mint egy rossz álom. Ez növelte aztán még igazán a kaftán hírét…”