A kalocsai érseki tartomány kialakulása (e-könyv)

Az Árpád-kori egyházszervezet egyik legnagyobb problémája a kalocsai egyházmegye létrejötte, jogállása és székhelyének kiválasztása, majd a kettõs székhely kialakulása. A szerzõ nézete szerint a kalocsai egyházmegye nem 1003-ban, hanem az episzkopális egyházszervezet 1009-es kibõvítésének keretében jött létre és megalakulásának kezdetétõl fogva érseki ranggal rendelkezett. Koszta László két évtizednyi kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új, a korábbi nézetektõl alapjaiban eltérõ eredményre jutott a kalocsai egyházmegye korai történetét illetõen. Kalocsát 1009-ben ugyan eredendõen érsekségként alapították meg, de több mint másfél évszázadig nem rendelkezett önálló érseki tartománnyal, így saját suffraganeus püspökökkel sem. Kalocsa valójában csak tituláris érsekség volt, fõpapja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot. Az egységes magyar egyháztartományt az 1161 õszén megkötött konkordátum keretében osztották fel, és ekkor kapott Kalocsa is önálló érseki provinciát. Koszta László (1962) a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének vezetõje. Fõ kutatási területe a középkori magyar egyháztörténelem és az összehasonlító egyháztörténet, de emellett várostörténettel, helytörténettel, forráskiadással és történeti segédtudományokkal is foglalkozik. Számos hazai és külhoni folyóirat szerkesztõbizottságának tagja, több önálló és társzerzõs kötete jelent meg Magyarországon és külföldön. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a százat.