Pest drágagyöngye (e-könyv)

Kerekes Pál történelembúvár és múlt-tudósító írásai 2006-2009 között  keletkeztek a megújuló, átértelmezett funkciójú VIII. kerületről, a  változásokat tükröző emberi sorsokról. A szerző tisztelettel nyugtázza a városnegyed evolúcióját, de az itt közölt írásai arra figyelmeztetnek, hogy a gyors fejlődés egy kétszáz éves város életében problémákkal jár. Az üdvözlendő élet- és lélektatarozás mellett a régi megmentése, visszagyökereztetése is fontos. A blogmese műfaji meghatározás a címben arra utal, hogy eredetileg a rövid kis szövegek, posztok egy népszerű blog darabjai voltak. A „drágagyöngy város” Rákosi Viktor mára elfelejtett kifejezése a Józsefvárosról. A szerző informatikai szakíró, egyetemi oktató docens.   Részlet az egyik posztból: „Nemrég valaki azt javasolta a józsefvárosi önkormányzatnak, állítassanak szobrot a kerületi polgárok a jegesnek. Levelet is írt az illető a megfelelő bizottságnak, indoklásként említve, hogy a jeges és portékázó óbégatása a háború utáni évek Budapestjének egyik jellegzetessége volt. Én is emlékszem: a jeges, a szenes, a kordéját maga után húzó tükeres, az ószeres, a foltozó bádogos, a verklis, a szemetet hegyes botjára feltűző parkcsősz mind-mind az utcakép meghatározó figurái voltak az ötvenes-hatvanas éveknek. És a lakosok nem nézték le a kétkezi embert, köszöntek nekik, tisztelték munkájukat. Ma Zorró-arcú, napszemüveges nyeglék lépkednek a fél-járdán, a másik részt autóik töltik ki. Sehol sincs a megbecsülés, még jó, ha közömbösek az emberek, nem esnek egymásnak egy parkolóhelyért, vagy nem rázzák az öklüket egy túl sokáig kocsisorban ragadt taxira, amelyből egy öreg-beteg ember csak lassan tud kikászálódni.”