Keleti Dávid a múlt század hetvenes éveiben gondtalan diákéveit éli. Mint Julien Sorelnek, a szerelem és a karrier a legfontosabb az életében. A filmmûvészet és a zene bûvöletében él, tudományos ambíciók fûtik, de mivel csonka családban nõtt fel, nem talál elfogadható és követhetõ magatartási mintákat. Öncélúan hajkurássza a nõket, míg nem találkozik az igazinak látszó szerelemmel. Késõbb kiderül, annak a kapcsolatnak sincs jövõje. Belép a pártba, de ugyanakkor aláír egy ellenzéki tiltakozást. Semmi sem egyértelmû, csak az, hogy elveszíti édesanyját, akitõl a halálos ágyán tudja meg, hogy nem az apja az, akinek a nevét viseli. Végképp saját kezébe kell vennie élete irányítását.