"Pista, a gyöngykagyló, egy reggel arra az eredményre jutott, hogy õt pedig nem fogják becsapni mindenféle közvetítõk: majd õ eladja maga a gyöngyöt, amit termelt. Határozottan eredeti ötlet volt: kézenfekvõ, mint Kolumbusz tojása és új, mint a forradalmi eszmék. Egészen megrészegedett. Hát nem képtelenség, fortyogott felháborodva, hogy itt pusztult el mellette Sanyi meg Jancsi meg a Bandi, itt vesztek éhen - a halász meg a kereskedõ pedig eladta drága pénzen a gyöngyöt, amit õk termeltek. ... És Pista, a gyöngykagyló, kikecmergett a sekély vízbõl, partra szállt, õszintén szólva, nemigen volt tájékozott, hogy mit tegyen: hová kell fordulni elõször. Kérdezõsködni nem akart, félt, hogy a halászok és a kereskedõk kezére adja magát. Nagy titokban bevánszorgott hát egy közeli kávéházba, és átnézte a lapokat." (részlet)