Barangolások (e-könyv)

  JELES SZÓBELI ÉRETTSÉGI 2150-BEN A MAGYAR IRODALOMBÓL - Kovács János! - Jelen. - Szíveskedjék közelebb gurulni a mikrofonhoz. Álljon be a vetítõtükörbe. - Parancsoljon, értelmességed. - Megállapítom, hogy Kovács János jelentkezett, azonossági vizsgálata jogerõs. Jeles osztályvizsgája és szintén jeles írásbeli dolgozata után szóbeli érettségire bocsáttatik a magyar irodalomból. Tanelnök úr ezt tudomásul veszi? - Tudomásul veszem, tanár úr. Tessék kezdeni. - Kovács, az ön szorgalmáról és elõmenetelérõl különösen az utóbbi években, mindannyian csak a legnagyobb elismeréssel beszélhettünk. Reméljük, hogy most, mikor középiskolai képzettségérõl kell számot adnia, mielõtt az élet iskolájába lép, a kiküldött állami bizottság és fõagyú elnökünk (meghajlik) szellemi jelenlétében, nemcsak tulajdon intelligenciájáról és tudásáról tesz majd tanúságot, de ennek az intézetnek hagyományaira és pedagógiai módszerére is kedvezõ fényt fognak vetni az ön válaszai. - Mindent meg fogok tenni, értelmességed. - Tehát figyeljen. Néhány általános és néhány személyszerû kérdésben fogjuk összefoglalni a huszadik századbeli magyar irodalom lényegét és fõbb irányelveit, ha jól tudom, kiosztott tétele erre a korra vonatkozik. - Igenis, értelmességed. - No, mondja meg - hogy a végén kezdjük -, melyik eseménnyel szoktuk lezárni a huszadik századbeli magyar irodalmat, sok más kulturális és tudományos folyamattal együtt? - Az 1986-os üstököskatasztrófával. - Helyes. Beszéljen errõl valamit. - 1986. június 22-én Földünk összeütközött egy gáznemû állapotban lévõ üstökös csóvájával, illetve keresztülhaladt ezen a csóván. A végtelenbõl érkezõ gáztömeg, különleges vegytani összetétele következtében, mindent épen hagyott, csak az akkor divatos betûrögzítõ anyagot, az úgynevezett papirost pusztította el mindenütt a világon, tehát minálunk is, semmivé váltak a könyvtárak, lexikonok, anyakönyvi kivonatok, sok száz, sõt sok ezer év felgyûlt anyaga és adaléka, amikbõl adatainkat és ismereteinket merítettük. Utána elölrõl kellett kezdeni mindent, új betûrögzítõ anyagunk a mézgavas lett, s minden a múltra vonatkozó ismeretet sebtiben kellett összeszedni szájhagyományok alapján, azoknak emlékezõtehetségére utalva, akik a kultúrkatasztrófa után rendelkezésére állottak a tudománynak.   (részlet)