Az erdélyi magyar kultúra és irodalmi élet három nagy hatású alakjának szelleme elképzelt szemináriumokon beszélget, vitatkozik létkérdésekrõl. Szabédi László a tudós költõ és pedagógus, Gaál Gábor baloldali teoretikus és kritikus, valamint Szilágyi Domokos költõ az erdélyi magyar létezés nagy kérdéseire a maga sorsával kísérel meg választ adni Kántor Lajos szavaival. "Három nagy formátumú, különbözõ jellegû, de azonos nagyságrendû eszme-és irodalomtörténeti alak. Három tragikus sors. Másképpen, más miatt, de azonos súlyú értékvesztés. Emberi-történelmi tragédia. A tudós költõ-tanár. Egyéni létkérdéssé avatja a kisebbségi magyarság közös létkérdéseit. Személyes kudarcként éli a közösségi kudarcokat. Nem tud tovább élni az egész vereségnek érzett részvereségek után. Ott végzi a szamosfalvi síneken. A következetesen baloldali teoretikus-kritikus. Kétszer lendül neki az erdélyi/romániai / erdélyiségromániaiság" magyar kisebbségi lét politikai és kulturális dilemmái marxista értelmezésének. Elõször az ellenségei-, másodszor a sajátjai gyûrik maguk alá. A szikrázóan zseniális, avantgárdból a klasszikába emelkedõ fiatal költõ. Nem hisz a sors erejében. Csillogó gúnnyal mutat fügét az elrendeltetésnek. Bartók mércéjével ítéli a világot. Mígnem maga fölött ítélkezik a Kányafõ dermesztõ magányában. Az indítás hatásosan kettõs. Elõször érzelmi-geopolitikai. Másodszor értelmi-filozófiai. Az érzelmi-geopolitikai indítás amerikai emlék. Sorbaállás a Fehér Ház elõtt. Idegen házaspárnak kell magyarázni: mi ez a furcsa nyelv, furcsa eredet. Hol is van hát Transzszilvánia? Messze. Tartomány Románia és Magyarország között. Között? El kell dönteni: itt vagy ott? Nehéz eldönteni. Itt se, ott se? Vagy itt is, ott is? Mind a kettõ? Az álmokban itt, a valóságban ott? Vagy politikában és kultúrában, jelenben és múltban, jövõben és történelemben másképpen. Errõl szól a könyv. Huszonegy szemináriumban." (Poszler György a könyvrõl - részlet)