Juhász Gyula rövid életét (1883 és 1937  között mindössze ötvennégy esztendő adatott számára) mindig feszült  ellentmondások hatották át. Saját korában neki volt ekkor a legnagyobb  tekintélye a fiatal költők között: barátai úgy néztek rá, mint a születő  modern líra csillagára,                    mint költő, és mint tudós egy egész ifjú nemzedék  reménysége lett. Őt, aki a régi Magyarország több városában is otthonra  talált, különösen megviselték a trianoni döntések, amelyek éppen az  ifjúságnak otthont adó városokat szakították el Magyarországtól.  Fájdalmának több költeményében is hangot adott - ezek a "trianoni  versei".