A végtelen tükre (e-könyv)

A végtelen tükre – mintegy napló, összefoglalás, a nagy mûvész elõdök tisztelete és a mai kortárs írók, festõk, fényképészek, tudósok, zeneszerzõk dicsérete az ünnepben, vagy siratása az elmúlásban. Benne az élet köszöntése, az élet bíztatása, barátok elvesztése és emlékezetük – mindannak tükre, ami alkotásban körülvesz minket: a költõ szemével. Radnóti Miklóstól Esterházy Péterig, Konok Tamástól Hantai Simonig, Petrovics Emiltõl a tudós Szentágothai Jánosig, s a centrumban a nagy elõd, József Attilától a költõ saját ars poeticájáig és a hazaszeretet számos megfogalmazásáig. Hogy lát a költõ? Hogy érzékel, hogy figyel, hall, s mindebbõl mit ad vissza? – ennek könyve A végtelen tükre. „Arról, hogy a költõ hova születik, milyen természeti és társadalmi körülmények között kell élnie, nem sokat tehet. A költõ legfontosabb tulajdonsága az élet-hit szépsége és szeretete. Ez az a kettõs foglalat, amelyben a mûnek meg kell valósulnia. A lehetetlen, a szép vagy a jó, vagy az alig elviselhetõ, a szenvedés és a szeretet, a lét minden állapotának megjelenítése és kivallása. A költõ se lehet több mint a világ, hiszen a költészet lényege és varázslata az a világ, amelyben született, az öröm és a tisztaság vallomása és vállalása, egyszóval a teremtés maga, minden fájdalmával és gyönyörével. A költõnek hinnie kell a létet, és szeretnie kell azt a valóságot, amelybe született és azt a világot, amely végül is mulandóságával egyszer majd végleg betakarja. A költõ legfontosabb tulajdonsága ez a szeretet, hisz ez a szeretet teszi töprengõ homlokára fénylõ tenyerét. Hitét a megmaradásban, bizalmát a teremtõ idõben, hisz maga se más, mint a teremtett idõ, mint a hûség abban a létben, amely anyagával és természetével körülveszi, létének jelentést ad és bizalmat a megmaradásra.” – vallja Juhász Ferenc új könyve születése kapcsán.