A nagy költõóriások közül õ az egyik utolsó, szerencsések vagyunk, hogy még a közelében lehetünk, hallhatjuk felolvasni és szerencsések azért is, mert Juhász Ferenc még mindig alkot. Az ötvenes évek elejétõl máig, folyamatosan jelennek meg kötetei, nem hallgat el, a magyar irodalom élõ lelkiismereteként van ma is közöttünk. (Litera, 2008. szeptember.12.) "A fenti idézet a költõ 80. születésnapi ünnepségén hangzott el a Petõfi Irodalmi Múzeumban. A mostani kötet Juhász Ferenc 24 új verse, melyben a türelem, a hûség és szerelem erejével felvértezve mutatja be saját szemével, sokszorosan összetett és mindent egyszerûen átvilágító nyelvével az utazás, a gyökerek, a származás és a család, a gyermekkor, a barátok, a halál és a hit elemi erejét, meghatározó szerepét életében. Az 1955-ben írt A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címû versébõl kiindulva: a szarvas-fiú elvágyódott majd elment, bejárta és megismerte a világot, s bár vissza soha nem tért, nem tagadta meg, ahonnan indult. Vállalta az egykori szegénységben töltött élet szépségét, a falusi lét hagyományait, ünnepeit, siratóit, örök hûségét a halhatatlan mamához. A volt szarvas-fiú most a Pegazus, akinek a kötetben megismerjük valamennyi istállóját: a biai Tópart utca 2-tõl a budapesti Mandula utca 22-ig. A 83 éves költõ számára a szerelem az életet adó erõ: õsz szívemben mindig tavasz, nem temetõ! (A fehér vasszék). A kötet tartalmazza a máris nagy visszhangot keltett, óriási szerelmes verset, A forró vérrel telt selyemcsipkeserleg, avagy új Énekek Éneke a XXI. Századból címû gyönyörû költeményt is." Juhász Anna