Bánom, hogy a szolgád voltam (e-könyv)

A kötetben olvasható novellák, elbeszélések, történetek mintha felnõttekhez szóló mesék lennének. Kezdetben a hõs megpróbáltatásai pozitív irányba váltanak, csoda ugyan nem történik, de az emberiesség mégis sorsfordító erõként képes mûködni, a lopással gyanúsított cigányasszonyról végül kiderül, hogy becsületes, a vándorcigányról, hogy segítõkészebb a többieknél, a villany kikapcsolására kivezényelt szerelõrõl, hogy emberséges. Mesei világként érzékeljük az etikai normák pozitív mûködését ebben a szociális mélyvilágban, pedig csak az történik ezekben a novellákban, aminek a valóságban is történnie kellene. A posztmodern (szöveg)világot megelõzõ elbeszélõi hangot idézõ, tömör és csattanós elbeszélések adott szociokulturális miliõjét a folytatásban, miként a könyvben elõrehaladunk, a mitikus erõk munkálkodásának terepéig vezeti vissza a huszadik századot jelentõ jelen és a mitologémák õs-dualisztikus, vagy egyenesen manicheista megnyilatkozásának megjelenítésében. Itt már nem idegenkedik a csodától, Jézus megjelenik a faluban, a névtelen Gonosz törekszik világhatalomra. Itt már nem babonáról, folklórról, szokásrendrõl beszél az elbeszélõ, hanem jóról és rosszról, a világot és a világban élõ embereket mozgató princípiumokról. A történetekben nincs leírás, csak monológ, szinte szünetmentes a jelzõtlen mesélés, csak, mint az élõbeszédben az idõben kissé elõre vagy hátraugró narráció, aminek berekesztése visszafelé is értelmezi az elbeszélést: a fiú, akibõl ki akarták ûzni a Gonoszt, azután meséli el különös kalandjainak sorát, miután közlekedési balesetben meghalt, teste elégett (És mikor eltelik az ezer esztendõ). Ha Jónás Tamás ráhajtott volna, kerek horror-történetet is írhatott volna ebbõl a mesébõl, amit Stephen King is megirigyelne. (J. Fekete József)