Szeretem olvasni, ami elmúlt, ami megtörtént, ami bevégzett.Ez megnyugtat és csak szórakoztat, nem izgat, mint a most történõ. Szeretem olvasni az útleírásokat és élettörténeteket, és mióta öntudatra ébredtem, mindig vágytam a magam életrajzát olvasni, mint készet, mint egészet. Sokszor elkezdtem a megírását. Nagy köteteket írtam tele. Tíz ilyen füzet megtelnék vele# annyit, vagy még többet is írtam magamról, életemrõl, pályámról, és pályatársaimról, pajtásaimról, vonzalmaimról és sokat gyûlölségeimrõl errõl nagyon sokat és mindezt csupa szuperlatívuszokban. Idõnként, minden két-három esztendõben elolvastam, de egypár jegyzetet kivéve belõlük el is égettem, oly gyermekesen indulatosak voltak. Vonzalmaim és ellenszenveim, tetszésem, hálám vagy fölháborodásom, olyan keresetlen és erõszakos lármának tetszett, amikor egyfolytában olvastam el azt, amit idõnként leírtam, hogy az ízlésem tiltakozott ellene.