Minden csak egy pillanaton múlik. Csak egy másodperc, mikor  megpillantod a nagy őt, és eldöntöd, hogy többé nem kell más. És épp  ugyanennyi idő elveszíteni a szeretett férfit. 
Képzeld el, hogy egyszer úgy veszítesz el valakit, akit szeretsz,  hogy még nem is volt igazán a tiéd. Minden nap meglátogatod őt, és csak  vársz. Várod a lehetetlent, egy jelet, vagy azt, hogy rád nézzen… és  közben reménykedsz benne, hogy a bűnösöknek is kijár egy csoda. 
Averynek elég volt egyetlen pillantás, hogy tudja, mit érez. A piros  lámpánál állva, a mellette lévő sávban meglátta a férfit, akibe  szerelmes lesz, s akihez feleségül megy. Gyakran hallani olyan  szerelemről, amely időbe telik, míg kialakul. De Avery és Josh szerelme  inkább hasonlított egy hirtelen fellobbanó lánghoz, és miután életük  szálai összefonódtak, minden megváltozott. Avery megtalálta, akit egész  életében szeretett, a gyermekei leendő apját. Avery és Josh közös élete  egyetlen pillanat leforgása alatt kezdődött el, majd ugyanolyan hirtelen  véget is ért: a késő esti kimaradások, a kifogások, a hazugságok.  Egyetlen szempillantás alatt olyan lett minden, mintha nem is létezett  volna.  
Amikor úgy érzed, tudod, hogy mi történik, nem is sejted, mi jöhet még ezután…