Isola

„Goodman prózája áradóan szép, mélyen empatikus, és érzelmi ereje az első oldaltól az utolsóig magával ragad.” - Kirkus Reviews „Rendkívüli képzelettel megírt mű, amely megrázó történelmi forrásokból merítve mesél el egy történetet önállóságról, bátorságról és hitről.” - The New York Times Book Review „Megrendítő történet, amely még hatásosabb attól, hogy valós eseményeken alapul. Az Isola magával ragadó utazás, amelyet Marguerite de la Rocque perspektívájából tapasztalhatunk meg, Marguerite pedig újradefiniálja, mi tesz egy nőt értékessé, és mi különbözteti meg a puszta létet az igazi élettől.” - Jodi Picoult „Minden oldalon izzó feszültség – Marguerite elmés és praktikus túlélési taktikái emlékeztetnek bennünket arra, hogy mindig érdemes hinnünk a női lelemény erejében.” - The Washington Post Egy lakatlan sziget. Egy magányos nő. Egy több száz éves történet, ami ma is magával ragad. Bár nemesi és gazdag családból származott, Marguerite de la Rocque de Roberval a születése pillanatától el van átkozva: korán árvaságra jut, a sorsa pedig hideg szívű és számító gyámjának akaratától függ. A férfi a fiatal lányt és annak dajkáját magával viszi, hogy együtt hajózzanak át az óceánon Új-Franciaországba. Ám az úton Marguerite bűnbe esik, és beleszeret gyámjának titkárába. A gyám a legrettenetesebb büntetéssel sújtja őket: egy lakatlan szigeten magukra hagyja a szerelmeseket. Marguerite-nek meg kell tapasztalnia a nélkülözést, a félelmet és hitének határait. Ám a természet vad szépsége és kegyetlensége lassan egy új világot érlel benne. A csupasz föld, a jeges szél, az éhség és a magány mind a tanítómestereivé válnak, és Marguerite megtanulja, mit jelent igazán élni, hinni és szeretni. Goodman prózája finom, mégis elementáris erejű: egyszerre történelmi és időtlen, egyszerre tragikus és felemelő. Isola nem csupán túlélésről szól, hanem arról az átalakulásról, amely a veszteség mélyéről fakad – amikor egy nő, mindenétől megfosztva, megérti és megtapasztalja saját belső erejét, és azt, mit jelent a valódi szabadság.