Mikor a függetlenségét súlyos áldozatok árán éppen hogy elért Kelet-Afrikában élhettem néhány hónapon át , akkor érezhettem át mélységes megrendüléssel annak a sok-sok árván maradt, tanulásban mégis életrevaló fekete kisfiúnak a sorsát, aki szavannákon, havas hegyóriásokon, szabadon garázdálkodó nagyvadak, elefántcsordák, csuik, zebrák zsiráfok serege közt vándorolva kóborolta be Kelet-Afrika gyönyörûséges Svájcát, szülõföldjét: Kenyát. Kis hõsömnek, Kitongó-Kitendzsinek õsei még hatalmas afrikai fák tetejére, lombok közé rejtett kis házikókban éltek, a kis kóborló fiú már egy gõz hajtotta kompra lopakodva, átkelõ teherautók, buszok alá kucorodva indult kisgyermekfõvel munkát keresni, csak azért is tanulni, szülõföldje szeretetétõl elszakíthatatlanul értékes emberré válni. Kalandjait a mérges kígyóval, a kafferbivallyal, a kis kóborló-dolgozót tolvajnak is kikiáltó gonosz emberekkel, szabadulását a szenvedõ gyermekkorból ebben a könyvben próbáltam ábrázolni, elmondani a mi rendezett körülmények közt élõ, boldog magyar gyermekeinknek. Ignácz Rózsa