Hazájából kirekesztve (e-könyv)

A szerzõ ezt írja mûve utószavában, magának regénye hõsének, a több mint kétszáz éve jobblétre szenderült Mikes Kelemennek: „A mi szerencsénk, utókoriaké, mind férfiaké, asszonyoké, leányoké és más serdülõ emberpalántáké, minden magyar szót olvasni szeretõké, hogy élt, él kijed, elménkben él, amellyel elgondolhatjuk, elképzelhetjük, képet formálhatunk magunknak Kelemenrõl. Bennem leginkább az a Kelemen képzett meg, s az él, aki az édesanyja hazatérésre ösztökélõ levelét megõrzi, és mint utolsó kincsérõl egy kis rokoni szeretetért még arról is lemond, másnak adja. Kétszeresen özvegy édesanyját, árva Torma Évát annyira, annyiszor elképzeltem, hogy alakját, formáját látni vélem s hangját hallani. Próbáltam én õt ezeken a lapokon másokkal is láttatni és megbecsültetni.”