Jó volna megérni a késõ öregkort. Jó volna nagyszülõ módjára hallgatni, mosolyogva, hogy a gyermekem a gyermekének meséli: «tudod, mikor én gyerek voltam, az akkori hadászati tudomány szerint ernyõvel ugrottak ki a repülõgépbõl a katonák». S az unoka fitymálva kérdené: Ejtõernyõ? Hát az minek? Olyan ócskaság? Ma már ki sem kell ugrani, ma már Vajon, mit mondana? A Családi mondakör történetei, anekdotái ezek a mesék, a múlt értékes darabkái. Személyes vallomás, mely különös társadalmi és történelmi érzékenységgel mutatja be nemcsak a család történetét, de azt a világot is, mely Ignácz Rózsa szülõföldjét jelenti.