Az utolsó daru (e-könyv)

„Az este fekete leple egészen ráterült a lápra, de odafönt az égen kigyúltak az éjszaka gyertyácskái, a csillagok és a Sötétség Gondviselõje kiakasztotta a nagy Hold-lámpát a láp fölé. A falka öregjei mellre eresztett csõrrel bóbiskoltak, a fiatalok párokra szakadoztak és esti sétára egymás után tünedeztek el a susogó sás között. Egy holdfényes tócsa körül tucatnyi serdülõ darulegényke dugta össze a kobakját s halk krúgatással tanakodtak a holnapi futóverseny esélyeirõl. Altatni való daru-kisgyerek nem volt még a falkában, hiszen a tavalyiak már mind felserdültek és az ifjú párok csak ezután tervezték a családalapítást. Durrkáné, a jövendõmondó öreg daru néni, fájós lábát áztatta egy göbõben, Kürrke, az õrszem, torkában levõ trombitáját szüntelen riasztásra készen tartva, egy halmocska tetején õrködött…” (A VEZÉRDARU EMLÉKEI - részlet)