,Még éppen közéleti csend honolt a Tûzföld jeges poklától a Baktérítõ forró dzsungelvidékéig terjedõ ország-góliátban, Argentínában, mikor 19681969 folyamán ott éltem fél esztendeig. Ismerkedhettem az európaiságával kérkedõ, észak-amerikaiakkal vetekedõ, százféle nemzetiségbõl ötvözõdõ embersûrûs világvárossal, Buenos Airesszel. Az Andok kõkolosszusaival szegett pampán át eljuthattam a patagón meseta ezüst homokhegyeit harapdáló tengeröblökhöz, ahol elefánt nagyságú fókacsordák élik meglepõen fegyelmezett társadalmi életüket. Tanulhattam a nagy múltú Argentína viharos s mintegy újabb, eljövendõ viharokat jósoló rég- és közelmúltjának történelmét. Legjobban a felejthetetlenül szép Paraná-deltában éreztem magamat, a babér- és fûzfák szegélyezte sok-sok kis folyón száguldó csónakunkban, fejemen az elmaradhatatlan brazil szalmakalappal. És találtam ott egy fura kis valakit, él is, nem is. Õsi is, legeslegújabb argentínai divatú is. Igazi. De ki is kellett találni. Könyvemnek õ lett egyik sugalmazója.