2013 végén és 2014 legelején tíz alkalommal ültek le õk ketten, Herényi Károly és Lendvai Ildikó, ahogy korábban is szokták volt, egymással szembe, ezúttal beszélgetni. Ezeken az üléseken az új Magyarország történelmét, az elmúlt huszonöt év történéseit újkori történelmünk vitathatatlanul két meghatározó személyisége mondja el. A sokszor szórakoztató viták és elemzések során több olyan gócpontot találtunk, amirõl bebizonyítható, hogy annak történései vezettek oda, ahol most tart az ország minden, ami a demokrácia érdekében történt az elmúlt huszonöt évben, elveszni látszik. A rendszerváltozás elsõ éveinek ingatagsága, az új horthyzmushoz vezetõ kapuk nyitogatása, Antall József korai halálának történelmi következményei, Sólyom László megválasztása, az, ahogy annak körülményeit õ elfogadta, a sok-sok árulás csak a legfontosabbak ezek közül.Biztosan volt egy határ, kellett lennie, amit semelyik oldalról sem lett volna szabad átlépni vagy nem átlépni.Sólyom László megválasztása a balliberális oldal leépülésének tragikus sorozatát és a demokratikus jobboldal felszámolásának folyamatát indította el. Nem az ország, nem feltétlenül csak a magyar társadalom, hanem a nemzet megkárosítása történik. Mind a két párt mind a három, mind a négy történelmi felelõssége, akárhonnan nézzük.Többgenerációs botrány. Amihez senkinek senkinek! nem volt felhatalmazása! Az itt olvasható, olykor anekdotikus történeteket huszonöt éve a bõrünkre játsszák. Olvassuk, szembesülünk, és mégis, mintha nem ismernénk a történet végét, várjuk, hogyan lesz, mi lesz még demokrácia van, vagy mi. Ez a felelõsség hatja át a beszélgetéseket, amelyek során bevalljuk konfliktust, békétlenséget, egymásnak feszülést, anyázást provokálni nem mindig sikerült. (A szerkesztõk)