Többnyire valóságos személyek megtörtént eseteit mesélik egymásnak idõtöltésül az útközben egy folyó áradása miatt elakadt, nemesurakból és hölgyekbõl álló társaság tagjai Margit navarrai királyné mellesleg I. Ferenc francia király nõvére mûvében. A novellagyûjtemény bevallottan Boccaccio Dekameronját veszi például, csakhogy a nyolcadik napnál, a szerzõ halála miatt megszakad, ezért viseli a Heptameron címet. A színes francia reneszánsz alakjai elevenednek meg a történetekben, hol drámai, hol humoros felhangokkal: kegyetlen hercegek, bölcs fejedelmek, felszarvazott férjek, kikapós asszonykák, pénz- és kéjvágyó szerzetesek, együgyû parasztok és talpraesett menyecskék, udvarhölgyek, kereskedõk, ügyvédek s persze megannyi szerelmes ifjú. A mesék kevésbé pajzánok, mint ahogy olasz mintájából ismerjük, több bennük az õszinte, tiszta érzelem, együttérzés, megbocsátás, s a szerzõhöz méltón a jámbor vallásos hit. S a keret szereplõi, bár még kicsit sután, elõlegezik a francia rokokó szalonjainak csevegõ hangulatát.