Az 19811984 között keletkezett versek emléket állít a kultúra hõseirõl, az európai irodalom legnagyobb alkotóiról. Az õ munkásságukat, mûvész sorsfordulókat jelentõ újításaikat eleveníti fel vagy úgy, hogy verset szentel nekik, vagy úgy, hogy akár nevük említése nélkül is felidézi az általuk feltalált vagy legmûvészibb tökélyre vitt versformákat. Hõsök idézésében és versformák felhasználásában igen nagy utat tesz meg a költõ: Vergiliustól Petrarcán, Shakespeare-en keresztül Heltay Jenõig járja be az európai és magyar mûveltség századait. Ami új benne: az a gyász hangja, egy humanista módján megélni próbált megrendülés formába és versformába fegyelmezés, az öregedés lélekárnyalatainak racionalizálása.